Ha te nem hiszed el hogy igen is értékes vagy, akkor mások sem fogják látni!

Mindenkinek van olyan periódusa az életének ahol nem csak hogy szeretné de vágyik arra hogy valaki észre vegye hogy milyen értékes tudd lenni ő.

Vannak akik hangosak, szabad szájúak, mindenhez van hozzá szólásuk mutatva ezzel azt hogy szükségük van a folyamatos figyelemre hogy végre legalább csak egy valaki lássa meg őket.

Vannak akik csendben meghunyászkodva szem kontaktust kerülve elbújnak a világ elől csak azért hogy valaki észre vegye hogy már nincsenek. Így hátha rájönnek hogy valaki hiányzik.

Meg vannak akik teljesen alárendelik magukat másoknak csak hogy elfogadják őket.

Három különböző reakció mégis ugyanazt jelenti.

Higgyétek el hogy nem kell bizonyítanotok semmit másoknak. Nem kell mások engedélye ahhoz hogy úgy érezd értékes vagy.

Az egyetlen ember akinek bizonyítanod kell az te saját magad vagy.

Nem kell versenyezned senkivel csak saját magaddal hogy bizonyítsd te igen is jó vagy. Minden nap egy apró lépéssel hogy fejleszd magad.

Mondok egy pár példát hogyan tudod megtenni az első lépéseket.

• Minden reggel tegyél egy apró ígéretet magadnak és teljesítsd még az nap.

• Tűz ki egy nagyobb célt magadnak ami arra ösztönözz hogy fejleszd magad valamiben.

• Meditálj. Adj magadnak legalább kétszer egy héten 15 percet hogy a tested és a lelked rendbe legyen.

• Ne hagyd hogy mások negatív gondolatai a te kedvedet szegje. Mindenkinek lehetnek rossz napjai. A negatív gondolatok nem mindig neked szólnak.
• Fogad el hogy nem mindenki azt látja vagy gondolja amit te. Az nem azt jelenti hogy te gondolkodsz rosszul hanem pont az ellenkezőjét hogy valamiben eredeti vagy.

Azok az emberek akik tisztábban vannak azzal hogy értékesek azoknak nem kell nagy meghökkentő dolgokat teljesítenie ahhoz hogy észre vegyék őket.

Nem érzik szükségét hogy mindenki megértse őket sem azt hogy megmagyarázzanak mindent másoknak.

Ezek az emberek engedik mutatni az igazi énjüket teljes száz százalékában. Mert engedik azt hogy mások lássák őket és nem a tetteikkel hanem a puszta létezésükkel. Engedik hogy azok az emberek akik nincsenek vele egy szinten azok ítélkezzenek felette, engedik hogy mások csalódjanak benne, elismerik hogy ha hibát követtek el de nem azért hogy a másik jobban érezze magát hanem azért mert úgy gondolja hogy ez is egy lehetőség arra hogy tanuljon és legközelebb ne csinálja újra ugyanazt.

Nem várnak engedélyre másoktól arra hogy jól érezzék magukat. Engedik hogy félre értsék őket. Mert tudják magukról hogy mire képesek és mit tudnak nyújtani ennek a világnak és azzal is tisztábban vannak hogy miben kell fejlődniük még és azok az emberek akik úgy gondolkodnak mint ők úgyis megtalálják egymást és nincs szükségük arra hogy bizonyítsanak.

Nem félnek egyedül lenni. Nem érzik kényelmetlenül magukat a csendtől ami feljön a beszélgetés közepén. Amikor ők felszólalnak akkor ők a valósággal szólalnak fel tisztábban azzal hogy nem mindenki fog vele egyetérteni. De amikor csendben vannak az is tudd olyan hangos lenni mintha mondana valamit.

Tudom hogy jól esik mindenkinek az elismerés a bátorító és motiváló beszélgetés másokkal, de ezek csak akkor igazán jók hogyha azoktól kapod akik tényleg veled vannak és úgy gondolkodnak mint te. Mert ezek az emberek ott lesznek veled jóban rosszban.

Nem kell mindenki kedvencének lenned. Engedd hogy lássanak hogy az igaziak megtaláljanak.