Amikor azt hisszük tudunk mindent, de közben semmit!

Minden héten tanulok valami újat. Ezen a héten azt tanultam, hogy mennyivel egyszerűbb pálcát törni az emberek feje fölött, mintsem kérdezni. Mi miért történik? Vagy miért úgy viselkedik és gondolkodik a másik?

Nagyon elgondolkodtam ezen a hétvégén. Főleg azért is, mert én is ezt csináltam a héten. Ítélkeztem, de rendesen. Tudnotok kell rólam, hogy nehezen tudom elfogadni, ha valaki nagyon el van kényelmesedve, és nem arra gondolok, hogy mellettem állandóan vigyázzban kell állni, vagy amikor a másik nagyon fáradt, akkor én ítélkezem, hogy mitől fáradt. Nem erről van szó.

De igen nehezen tudom elfogadni az emberektől azt hogy már az alap dolgokat is már nehezen tudják vagy hajlandóak megtenni.

Például: Köszönés, elsétálni egyik pontból a másikba anélkül hogy húznánk a szánkat tegyük fel tíz perc sétáról van szó.

A legjobb amikor nem csak ítélkezem de ezt még ötvözöm a szarkazmusommal. Nem kellemes semmilyen téren.

De képzeljétek el, részese voltam egy beszélgetésnek, ahol pont azt ecsetelték a többiek valakiről, hogy mennyire nem jó úton halad az életében, úgy hogy közben semmit nem tudunk az illetőről. Nem tudjuk, hogy miken mehetett keresztül. Mégis, saját magunkból kiindulva úgy érezzük jogunk van ahhoz, hogy valakit leírjunk, anélkül hogy tudnánk és ismernénk.

Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy miért nem merjük megkérdezni a másikat, hogy miért van abban a helyzetben, amibe? Vagy, mint az én esetemben, miért olyan nehéz megtenni 10 perc sétát?

Biztos eltudták volna mondani de az a baj hogy senki nem kíváncsi rá.

Hogy miért? Ennek több oka is lehet!

• Az egonk nem engedi. Mert akkor nem csak arra mutattunk hajlandóságot, hogy meghallgatjuk, hanem arra is, hogy megértsük a másikat. Ami nem biztos, hogy sikerül. Sokszor azért, mert lenézzük a másikat.

• Kevesebb mindenről lehet beszélgetni. Alap természete most már az embernek sajnos az, hogy könnyebben tud kapcsolódni a társasághoz, ha ítélkezik a másik fölött, mert úgyis tudja, hogy legalább egy ember biztosan egyetért majd vele. Így könnyebben tudnak kapcsolódni a másikhoz, és a későbbiekben is egyszerűbb lesz.

• Saját magunkból indulunk ki, mert nem tudjuk sem elképzelni, sem megérteni, hogy miért nem tudja a másik úgy csinálni, mint mi. Nehezen fogadjuk el, hogy mindenki más, és hogy mindenki máshogy éli meg az életet.

De mi lenne ha igen is kíváncsiak lennénk?

• Szerintem megmentenénk magunkat a sok méregtől, ami termelődik bennünk a másik miatt. Mert ha tudod az igazságot a másikról, akkor nincs más dolgod, mint elfogadni és kész. Mindenki csak saját magán tud változtatni. A másikon csak akkor, ha a másik is akarja.

• Több egészséges kapcsolat alakulna ki. Mert sosem tudhatja az ember hogy aki fölött ítélkezik lehet pont azaz ember lehetne valaki az életében.

• Több esélyünk lehetne arra, hogy fejlesszük az érzelmi intelligenciánkat. Minél több tapasztalatot hallasz, annál jobban meg tudod érteni a másikat. Plusz tanulsz a másik hibájából.

Tudom hogy nem vagyunk tökéletesek. Én is rájöttem ezen a héten különösen hogy milyen könnyen tudok ítélkezni anélkül hogy tudnám hogy mi folyik a háttérben. Pedig egy egyszerű kérdést kell feltenni. Miért?

Merjetek kérdezni. Legyetek kíváncsiak. Merjetek tisztába lenni a dolgokkal.Ezzel veszteni nem veszthetsz csak nyerhetsz. Merjétek szélesebben látni a világot. Én biztos ezt teszem inkább.