Amit mindenki más okból visel.

Túl sok ember van aki nem meri mutatni az igazi énjét.

Hogy miért?

Mert megakarják védeni magukat a csalódásoktól és fájdalmaktól,csak azt nem veszik észre hogy a fájdalom így is utol éri őket csak teljesen más formában.

Hadd soroljak fel nektek egy pár példát hogy milyen maszkok léteznek és miért.

• A kemény érzelem mentes akit nem lehet kizökkenteni: Na ők azok akik olyan hatalmas falat építetek fel maguk köré amit csak az tudd lebontani aki igazán belefekteti az idejét és a munkát hogy áttörjön. Folyamatosságot kell mutatnia az illetőnek még akkor is ha az elején állandó visszautasításba nézz szembe. Meg kell értenie mindenkinek hogy az ilyen emberek nem azért nehezen érhetőek el mert arrogánsak hanem azért mert túl sok embernek adtak túl sok esélyt. Úgy hogy csak az tudd igazán bele kerülni az ilyen emberek körébe akiknek az érzései és tetteik tiszták és igazak. Minden hátsó szándék nélkül. De ha egyszer valaki áttör akkor a világot is megkaphatja a másiktól mert teljes bizalmat kapott. Szóval ne játsszon ezzel senki.

• A mindig pozitív aki állandóan mosolyog: Na ők azok akik ha körbe vannak véve ezer emberrel is egyedül érzik magukat. Mert úgy érzik hogy senkit nem érdekel hogy mi folyik le bennük és az életükbe és senki nem tudja őket megérteni. Szóval akkor minek mondja és fárassza magát és a másikat amikor tudja hogy úgysem fogja megkapni azt a fajta megértést amire szüksége van. Ezek az emberek igazán mélyen éreznek. Mélyebben mint mások ezért nem tudják sokan megérteni őket. Legtöbbször ha meg is próbálkoznak azzal hogy megnyílnak csak azt a választ kapják hogy fel a fejjel vagy szedd össze magad. Ez tipikusan az a válasz ami azt mutatja hogy nem tudnak rá mit mondani vagy nem érdekli őket. Mert mindenki jobban szereti a parádézó mindig mosolygós embereket mert így legalább eltudnak egy kicsit feledkezni a saját problémájukról a többiek. Így önző módon vissza nyomják az ilyen embereket a maszk mögé hogy nekik jobb legyen.

• A mindig rugalmas és segítőkész: Ők azok akik nem merik ki mondani vagy kiállni azért amit ők szeretnének. Akik folyamatosan üldözik az elismerést hogy valaki végre észre vegye őket. Ezek azok az emberek akiktől ha egy egyszerű kérdést felteszel is azt mondják hogy nekem mindegy. Mert azt hiszik hogy ezzel szerethetőbbek lesznek. Hogy ha nincsenek elvárásaik vagy dolgok amit szeretnek egy bizonyos módon így nem fárasszák a másikat. Csak azt nem értik meg hogy aki igazán szeretik őket annak nem fáradtság megtenni azokat a dolgokat. Ők azok akik mindig ott vannak a másiknak de nekik senki mikor igazán kellene.

Elszomorító számomra hogy mennyi összetört ember van. De még elszomorítóbb az számomra hogy mennyire kitudják ezt mások használni.

Ezért gondolom úgy hogy mindegy hogy hány maszkot viselsz vagy milyet a fájdalom akkor is útól ér. Mert amíg nem adod önmagad addig olyan emberek fognak körbe venni akik nem neked valók és nem fogják tudni megadni azt amire neked szükséged van.

Az emberek folyamatos félelemben vannak attól hogy elítélik őket azért amilyenek.

Engedd.

Mindenki azt gondol amit akar. Nincs két ugyanolyan ember aki ugyanazt az utat járta végig.

Elítélni mindig egyszerűbb a másikat mint megérteni.

Tanuljátok meg szeretni magatokat. Ha képesek vagytok megadni a szeretettet olyan embereknek akik nem hozzátok való.

Akkor magatoknak miért nem tudjátok?

Magatoknak aki a legjobban megérdemli!