Amikor azt hisszük hogy mi jobban tudjuk!

A kontroll az emberi agynak egy olyan fajta komfort zónát add ahol folyamatosan biztonságban érzi magát.

De miért akarja az agyunk ezt a fajta biztonságot?

A kontroll az egyfajta védekező mechanizmus a fájdalom ellen.

Fájdalom ellen amit a szívünkben érzünk.

Amikor engedjük hogy az agyunk és elménk irányítson az mind azért történik hogy ne történjenek meg újra és újra azok a tapasztalatok amik egyszer földre raktak minket. Mert nem bízunk. A bizalom törékeny és én személy szerint úgy gondolom hogy ha valaki egyszer elvesztette a bizalmunkat az nem foglya vissza kapni soha. Ilyenkor jön az a mondás hogy megtudok bocsátani de nem felejtek.

Mindenki eljátszotta már valakinek a bizalmát egyszer. Ezek is olyan tapasztalatok amiből tanulunk még ha fájdalmasan is.

Ilyenkor jön létre két csoport az emberek között.

Vannak akik kontrollálnak és akiket nem lehet kontrolálni.

Mind a két csoport ugyanazokkal a tapasztalatokkal rendelkeznek csak máshogy fogják fel.

• Akik kontrollálni szeretnek minden fajta szituációt azt igazából azért teszik mert félnek. Hogy ha kiengedik az irányítást a kezükből akkor az agyuk egyből veszélyt érzékel hiszen kilép a komfort zónából. Ilyenkor jönnek azok a gondolatok amiket az agyunk azért képez hogy cselekvésre bírjon minket. Hogy ne bízunk senkiben száz százalékosan. Ezekből fakadnak a féltékenységek, a kisebbségi komplexusok, a véget nem érő túlgondolások beszélgetésekről, helyzetekről. Az agy képes olyan szituációkat képezni a fejünkbe ami 99% hogy nem fog megtörténni. De mégis hallgat rá az ember mert fél. Ilyenkor folyamatos cselekvésbe van az ember addig amíg nem lesz úgy amire az agya azt mondja hogy BIZTONSÁGBAN vagy.

Csak az a baj hogy lehet az agyunk azt mondja biztonságban vagy de közben lemaradunk olyan csodálatos dolgokról amikbe belese gondolunk mert annyira arra fókuszálunk hogy ne történjen meg a baj.

• Akik viszont nem hagyják hogy kontrollálják. Na igen ők azok az emberek akik a bizalmatlanságuk miatt nehezen engedik hogy bárki irányítsa őket. Mert úgy gondolják hogy ők tudják a legjobban hogy mire van szükségük.De ezek az emberek azok akik erősen dolgoznak azon hogy nem csak mások de a saját agyuk se kontrollálja őket. Akik képzik magukat. Hogy sokkal kiegyensúlyozottabbak legyenek az agy és szív között. Így esélyt adva arra hogy tapasztaljanak szebbnél szebb dolgokat. De persze így ők esélyt adnak a fájdalmas tapasztalatoknak is nem csak a jóknak. Mert akiket nem lehet kontrollálni azok az emberek akik ami a szívükön az a szájukon. Őszinték. Nem azt jelenti hogy mindig igazuk van de abban a pillanatban amikor az érzéseik végig futnak a testükön az igen is igaz és hallgatnak rájuk. Ők mernek nagyokat nevetni, sírni , vitázni , küzdeni az igazukért. Szenvedélyesek amit nyilván nem tud mindenki kezelni.

De nem is kell kezelni őket hanem velük együtt kell emelkedni.

Sodródni az árral nem egyszerű. Bízni nem egyszerű. Esélyt adni nem egyszerű. Az élet nem egyszerű.

De nem azért élünk hogy egyszerű legyen hanem azért hogy teljes legyen.